2012.05.15

A szín-téren: a Cimbora pályázatának nyertesei

Szín-tér • Vetró Bodoni Barnabás rovata
Pályázati értékelő
A szín-téren: a Cimbora pályázatának nyertesei

Szervusztok, Cimborák!
Nagy örömünkre szolgált, hogy megint összeszedtétek magatokat, és ilyen szép munkákat küldtetek a pályázatunkra. Jó volt a téma, úgy álltak a csillagok, kedvezett az idő...
A zsűrinek nem sikerült sorrendet kialakítania, annyi vagány munkát választott ki, hogy végül Cimbora-díjasnak nyílvánított kilenc művet, amelyek szerzői nyári táborunkba lettek hivatalosak ily módon. Ezek mellett még körülbelül 20 munka kaphatott volna díjat, annyira ügyesen dolgoztatok – erre nekünk nem futotta, de egy kiállításon majd megtekinthetitek őket, hamarosan.
Jelen lapszámunk borítóján Jakab Júlia hatodik osztályos diák illusztrációját láthatjátok, A székely assszony meg az ördög című mese ihlette. Cimboránk ügyesen dolgozott a térsíkokkal, a részletekkel, nagyon kifejezően használva a tollat, ceruzát, festéket. Előtérben, nagyban a cselekményt látjuk, ezt az egyszerű, de biztos vonalakkal megoldott jelenetet, amely kitölti az előteret, mintha egy dombon történne mindez. Háttérben, a távolbana a völgyben zajlik az élet, megy a munka. Gratula!
Bagoly Annabella hatodik osztályos diák egy krétarajzot küldött. A barnás hátterű, borongós hangulatú helyszínen csodálatos lények, bogaras figurák léteznek. A szoborszerű figurák fekete kontűrje nagyon kifejezővé varázsolja ezeket az érdekes személyeket. A főhős apró figurája színes öltözékével hívja fel magára a figyelmet. Valamit hozott a népeknek, békével jött, azt hiszem. Nagyon tetszik!
A szintén hatodik osztályos Dinka Levente megoldások tekintetében nagyon leegyszerűsített munkát küldött. Vízfestéket, fekete markert használt. Ott vagyunk a sárga ég alatt, ahol mindennek lelke van. Együtt nézzük a felhővel, fával, amint a két sátor között az egyik csukott szemű cimboránk barátját fej a fejen tartja meg, lábait a sárga égen pihenteti, nyugalmában. Hát, ez igen!
Lőrincz Kónya Sándor (VI. oszt.) kollégája Leventének. Hasonló technikát használ, egy picit részletesebben kidolgozva. A kép két oldalán két, arccal rendelkező fa hajlik be ágaival a képbe, keretezi azt. Hátul, fent egy hatalmas Hold képezi a hátteret, sárga–kék párosításban. Formatársa lent a tó, úszkálnak benne kisebb-nagyobb élőlények. Közöttük a többkarú vagy a futurista ábrázolások óta mozgásban lévő főhőst láthatjuk, épp kézállásban. (Nagy tornászok ezek a kollégák! :) ) Ő az összekötő elem ég és föld között, az axis mundi. Mindez nagyon kifejezően, tudatosan, leegyszerűsítve. Gratulálunk, pajtás!
Ha világgá mennék, valószínű, hogy egy adott ponton elérnék egy olyan kapuhoz, amilyent láthatunk Szavuly Róbert hetedik osztályos diák fantasztikusan színpompás művében! Ebben a lenyűgöző munkában minden centiméter ki van dolgozva, anélkül, hogy zsúfoltság érzetét keltené. Két részre osztja barátunk a teret. A kép alsó felében láthatjuk őt, amint egy ösvényen halad, természetes környezetben a mágikus szárnyaskapu felé. Azon túl a veszedelmes világ van, meteoritok zuhannak, vulkánkitörések zajlanak, a bizonytalan vár ránk. De menni kell tovább. Gratulálunk a főműhöz!
Gábor Balázs nyolcadik osztályos diák egy fantasztikus–tudományos világképet jövendöl színes ceruzarajzával. Kimérten, tudatosan felépített világ ez, súlyos, mégsem rideg, idegen, mégsem ijesztő. Valahol a magasban, a tetőn vagyunk. Ide mászik fel valaki, talán a főhős, hogy megismerje a mást, tegyen próbát, meghódítsa a világot, ki tudja, mit... A vízióért gratuláció jár!
Surdu Andrea cimboránk ősi technikát alkalmaz színes világunk ábrázolására. A magasból nézünk le rá, mint egy térképre, de mindent oldalról látunk, minden ki van terítve, így akár négy különböző oldalról is nyerhetünk négy gyönyörű munkát. Tessék, kérem, itt egy alkotás, amelyen a világ csodálatosnak tűnik!
Keresztes Zsolt (V. oszt.) kiváló színes grafikán mutat nekünk egy bevetést. Három lovag háromfejű csodalényen röpül egy erőd felett. Lobban a tűz, nyilak suhannak, kövek röpülnek, zajlik a hódítás. Elhiszem Zsoltnak, hogy van ilyen, és hogy így történik. Nézzétek meg jól ti is. Remekmű!
Hogy a világot néha fekete–fehérben látjuk, mint egyes állatok, arról meggyőz Cserei Réka hatodik osztályos diák erőteljes ceruzarajza. A kompozíció egyszerű, a vonalvezetés magabiztos, a főhős óriási szemében pörgeti valaki a filmet: az élet szakaszai a természettel való viszonyukban. Gazdag motívumvilág bontakozik ki a kép többi részén is, dekoratív elemek között felbukkan többek között a szerelem, ami nélkül mit is ér az élet... Vegyetek példát erről, Cimborák!

© Copyright TEIN.RO, 2007. Webdesign: